fbpx
Mi is a kollázs?

Mi is a kollázs?

A kollázs egy speciális eljárás, amivel művészeti kompozíciókat lehet létrehozni. Az eljárás során különböző formájú és textúrájú anyagokat, mint egy mozaikot egy kompozícióvá állítunk össze. A kollázsok tartalmazhatnak egész tárgyakat is, például beépíthetünk a képbe egy ollót, vagy ruhadarabot, bármit, aminek a formája vagy a textúrája érdekes lehet a kép szempontjából. Az anyagok kontrasztjaival, kombinációjával is lehet játszani, mint a műanyagok és a természetes anyagok ellentétes, szokatlan és merész hatásával.

Kollázs a képzőművészetben

A kollázs technikájának első bizonyított használata Kr. E. 2. századra nyúlik vissza, mely nagyjából megegyezik a papír Kínában történő feltalálásának idejével. A 10. századig a technikát ritkán használták. A 10. századtól japán kalligráfusok speciálisan kezelt és ragasztott apró papírdarabokat építettek be műveikbe. Európában viszont a 13. században kezdődött a kollázs használata. A 15. és 16. században aranyozott lapokat alkalmaztak gótikus katedrálisok díszítésére, mindemellett a drágaköveket és a fémeket, a szent képek dekorálására használták. Annak ellenére, hogy a huszadik század előtt, kollázs jellegű módszereket alkalmaztak, néhányan még mindig azt állítják, hogy mint művészeti forma csak 1900 után jelent meg a modernizmus első szakaszában. 

A kollázs háromdimenziós részei ellentétesek a festmény sík felületeivel. Az újfajta kompozíció íly módon újszerű megjelenést adott a szobroknak és a festményeknek. A kollázs techniájának története több száz évre nyúlik vissza, de csak a huszadik század elején jelent meg teljesen új művészetként. A 20. század elejének művészei szokatlan technikákkal és anyagokkal kísérleteztek, új művészeti nyelvet kerestek. Egymás után megjelentek a modernista iskolák, amelyek célja a hagyományos festészet megváltoztatása volt. A korszak egyik felfedezése a kollázs volt. A tárgyakat geometriai alakzatokra bontották és ezeket az egyszerű geometriai formákat kompozícióvá alakították a festményen. Az így elkészített kép szimbólumokból összeállított mozaik volt.

Kollázsok a festményeken

A hétköznapi anyagok megjelenése a festményeken a kollázs technika kezdetének tekinthető. Pablo Picasso és Georges Braque voltak az első kollázsok megalkotói. Picasso kompozícióiba tapétákat, posztereket, újságkivágásokat, címkéket, huzalokat is beépített. Ezzel a mester megsemmisítette a hagyományos festmény minden sztereotípiáját. A kollázs technikát a huszadik század elején széles körben használták avantgárd művek elkészítésére, népszerű művészeti formává vált, a technikát a dadaisták és a szürrealisták is gyakran használták.


Pablo Picasso
Pablo Picasso: Hegedű kottával (1912)

Sokan szokták mondogatni, hogy nem tudnak rajzolni, milyen jó azoknak, akiket megáldott az élet egyfajta tehetséggel, a rajztudással. Pedig a kollázs egy olyan képalkotó technika, amihez nem kell rajztudás, csak egy kis játékos képzelőerő és kreativitás, ami szerintem minden emberben ott rejtőzik, csak elő kell hívni. Ha kipróbálnád ezt a technikát, gyere el a Tintahal Műhelybe egy workshopra, ahol szabadon szárnyalhat a fantáziád.


kollázs
illusztráció: Pinterest
Álomvilág

Álomvilág

Tavaly év végén nyílt és ez év január végén zárt Gross Arnold, Kossuth- és Munkácsy-díjas grafikus és festőművész életmű kiállítása Budapesten. A művészet kertje – Gross Arnold 90 címmel volt látható a kiállítás a Széphárom Közösségi Térben. A zárás előtt egy zaklatott, rohanós nap végén nyúzottan estem be a tárlatra, de a képekből áradó gyermeki álomvilág újratöltött energiával, elvarázsolt és mosolyt csalt az arcomra. 

Ki is volt Gross Arnold

Gross Arnold Erdélyben, Tordán született, édesapja festő és rajztanár volt, ő volt első művésztanára. 1946-ban kezdett Budapesten tanulni, előbb iparművészetet, de azt abbahagyta, majd végül grafikai munkákkal a Képzőművészeti főiskolán szerzett diplomát 1953-ban. Életében Magyországon kívül külföldön is sorra nyíltak kiállításai és számos díjjal jutalmazák. 2015. január 22-én hunyt el Budapesten.

Grafikai munkássága nagyon jól felismerhető a sajátságos, csipkeszerű aprólékossággal kidolgozott színes rézkarcairól, melyek szürealista, álomszerű mesevilágát tükrözik. Festményeit átjárja a játékosság, az aprólékosan megfestett képeit picurka figurákkal, tárgyakkal egészítette ki, így ezek a képek inkább tűnnek miniatűr makett-világnak, mint festményeknek. 

Jellegzetes motívumvilága és témái:

Részletgazdag, élettel teli, csipkeszegéllyel keretezett rézkarcain a sok apró motívum között gyerekkorunk ismétlődő epizódjai jelennek meg, mint a madarak, angyalok, tündérek, manók, mosolygó virágok, macskák, kutyák, hőlégballonok, vonatok, hinták stb. Összetett képek, párhuzamosan zajló sok-sok történetet mesélnek el. Hosszaszan szemlélve lehet belemerülni és belefeledkezni a képek világába. Pont ezért, a milliónyi aprócska részlet felfedezéséhez, ajánlatos lenne nagyítót használni.

A grafikus kedvelt témakörei szépen, egymás után következtek a termekben. Az önarckép, az elvágyódást megtestesítő kert, a műterem, a karácsony, Budapest és az olyan külföldi városok, mint Róma, Brüsszel vagy Firenze. A képeket témakörök és technikai megoldások alapján is tematizálták.

A kiállítás végére érve örömmel fedeztem fel, hogy Gross Arnold linómetszeteket is készített pályája elején. Ellentétben a részletező, aprólékossággal kidolgozott rézkarcaitól, a linómetszetein dekoratív, foltszerű ábrázolásokat használt. A képen látható illusztráció is linómetszet. 

Ha Te is kipróbálnád a linómetszés technikáját, gyere el hozzánk a Tintahal Műhelybe.

A linómetszet varázsa

A linómetszet varázsa

Lássuk, honnan ered a linómetszet? A linóleummetszet vagy linómetszet a fametszethez hasonlóan magasnyomású sokszorosító eljárás. A művészek fadúc helyett 1895 körül próbálkoztak először egy puhább, homogénebb szerkeszetű anyaggal, a linóleummal. A linóleumra felvitt rajzot vésőkkel faragják ki, majd papírra nyomtatják a megmunkált, befestékezett lemezt. Figyelem, a kivésett részek nem hagynak nyomot a papíron!

A linóleumlapot parafa és lenolaj felhasználásával állítják elő. Ez az anyag a fánál jóval könnyebben és gyorsabban munkálható meg. A rézkarc és a rézmetszet aprólékos megjelenésével szemben ez az eljárás inkább foltszerű hatások megjelenítésére, síkhatású képek elkészítésére alkalmas.

Hogyan készül a linómetszet?

A megtervezett rajzot pauszpapír segítségével másoljuk az előkészített linóleum felületére. A tervezés során figyelembe kell vennünk, hogy a linóleum felületére a megtervezett rajzunk tükörképe kerüljön, ami majd a nyomtatás után újra az eredeti képet fogja mutatni.

linómetszet

A véséshez “U” és “V” alakú vésőket alkalmazunk a minta típusától függően. A “V” alakú vésőt többnyire vonalak vésésére, az “U” alakú vésőket pedig foltok, nagyobb területek metszéséhez használjuk.

Az elkészült, kivésett linóleum lemez felületére gumihenger segítségével visszük fel a festéket. A festék kikeverése egy sík üvegfelületen történik a hengerrel, majd egy kiválasztott papírt ráborítunk a befestékezett linómetszetünkre és nyomtathatjuk is a képeket.

A műhelyünkben egy kis könyvpréssel készítjük a kisebb nyomatokat, a nagyobbakat pedig egy kézi nyomtató korong segítségével dörzsüljük rá a papírra.

A linómetszet azért is nagyon izgalmas eljárás, mert egyrészt sok képet nyomtathatunk egy lemezről, másrészt variálhatjuk a papírlapok és a festékek színeit, így más-más hatást érünk el a különböző színek használatával. Érdekes, egyedi képeket készíthetünk, ha előre megfestett vagy nyomtatott papírlapokra nyomtatunk, illetve utólag kiegészítő mintákat is festünk a nyomtatott képekre. Többszínű nyomatokat nem csak utólagos festéssel és színes papírokkal érhetjük el. Ha egy rajzon belül a színeket külön-külön véssük ki különböző lemezeken, egymás után nyomtatva színes képek keletkeznek.

Fantáziánknak nem szabhat határt semmi, ha ráéreztünk a linómetszés világára, kísérletezhetünk kedvünkre, belefeledkezve az alkotásba. Ha kipróbálnád a linómetszést, gyere el a Tintahal Műhelybe egy workshopra!

A Fotógramról

A Fotógramról

Jó sok évvel ezelőtt egy ismerősömmel rendszeresen készítettünk fotogramokat a kis konyhájában éjszakába nyúlóan. Másnap fáradtan mentem dolgozni, de még akkor sem tudtam kikapcsolni a gondolatimat, munka közben is azon gondolkoztam, hogy lehetne újabb és újabb érdekes fotogram képeket készíteni. A fotogramról pontos leírást nem lehet adni, hogy mit, hogyan kell csinálni, mert az igazán izgalmas képek a kísérletezésekkel születnek meg. Sokszor teljesen más az eredmény, mint amit elképzelünk.

A fotogram története

A fotogram mintegy száz évvel ezelőtt, az 1920-as évek avantgárd művészetében jelent meg nyitott műfajként, amely összeköti a festészetet és a fényképezést, de az avantgárd filmben is megjelenik.

Maga a fotogram elnevezés Moholy-Nagy Lászlótól ered, aki berlini évei alatt kezdte kísérleteit a közvetlen fény formálás, fény modulálás jegyében. Első felesége Lucia Moholy profi fotós révén vezette be a laborálás rejtelmeibe. Az első Moholy-Nagy fotogramok kettejük közös munkái. 1922 végén született fénylenyomatok, a festészetében kialakított stílusát követték. Eleinte kétdimenziós tárgyakat, papír- és üveglapokat, fogaskerekeket, majd később különböző transzparens anyagok felhasználásával készített összetett konstrukciókat – fénymodulátorokat – helyezett a fotópapírra.

Moholy-Nagy László: fotogram

Az eljárásról

A fotogram történeti áttekintése után térjünk a technikai részletekre. Fényképezőgép és negatív használata nélkül készítünk tárgyakról fénylenyomatokat. Sötétkamrában, vörös lámpa fényénél különböző tárgyak felhasználásával kompozíciót hozunk létre egy fényérzékeny papíron, majd megvilágítjuk a tárgyakkal megpakolt fényérzékeny papírunkat. Mindez után a hagyományos papír hívó eljárás szerint előhívjuk, fixáljuk, mossuk majd megszárítjuk a képet.

Az eljárás fordított gondolkozást igényel, hiszen a tárgyakkal letakart felületek a papíron fehérek lesznek, míg a fénnyel reakcióba került fényérzékeny felület pedig fekete lesz.

Ha az ember elkezd játszani a fénnyel, nincs megállás. Lépten nyomon keresni fogja a különlegesebbnél különlegesebb tárgyakat, amiket felhasználhat az absztrakt kompozíciójában. Papírból hajtogathat geometrikus formákat, rajzolhat illetve festhet átlátszó és áttetsző fóliákra, amelyekből rétegeket képezhet a fotogramon. Az exponálás közben bemozdíthat egy-egy elemet, amely szintén érdekes nyomot hagyhat a fényérzékeny papíron.

Ezzel a különleges “fényjátékkal” betekintést kaphatsz az analóg fotó, azon belül is a sötétkamra izgalmas világába. Ha érdekel, gyere el a Tintahal Műhelybe egy workshopra.