A kollázs egy speciális eljárás, amivel művészeti kompozíciókat lehet létrehozni. Az eljárás során különböző formájú és textúrájú anyagokat, mint egy mozaikot egy kompozícióvá állítunk össze. A kollázsok tartalmazhatnak egész tárgyakat is, például beépíthetünk a képbe egy ollót, vagy ruhadarabot, bármit, aminek a formája vagy a textúrája érdekes lehet a kép szempontjából. Az anyagok kontrasztjaival, kombinációjával is lehet játszani, mint a műanyagok és a természetes anyagok ellentétes, szokatlan és merész hatásával.
Kollázs a képzőművészetben
A kollázs technikájának első bizonyított használata Kr. E. 2. századra nyúlik vissza, mely nagyjából megegyezik a papír Kínában történő feltalálásának idejével. A 10. századig a technikát ritkán használták. A 10. századtól japán kalligráfusok speciálisan kezelt és ragasztott apró papírdarabokat építettek be műveikbe. Európában viszont a 13. században kezdődött a kollázs használata. A 15. és 16. században aranyozott lapokat alkalmaztak gótikus katedrálisok díszítésére, mindemellett a drágaköveket és a fémeket, a szent képek dekorálására használták. Annak ellenére, hogy a huszadik század előtt, kollázs jellegű módszereket alkalmaztak, néhányan még mindig azt állítják, hogy mint művészeti forma csak 1900 után jelent meg a modernizmus első szakaszában.
A kollázs háromdimenziós részei ellentétesek a festmény sík felületeivel. Az újfajta kompozíció íly módon újszerű megjelenést adott a szobroknak és a festményeknek. A kollázs techniájának története több száz évre nyúlik vissza, de csak a huszadik század elején jelent meg teljesen új művészetként. A 20. század elejének művészei szokatlan technikákkal és anyagokkal kísérleteztek, új művészeti nyelvet kerestek. Egymás után megjelentek a modernista iskolák, amelyek célja a hagyományos festészet megváltoztatása volt. A korszak egyik felfedezése a kollázs volt. A tárgyakat geometriai alakzatokra bontották és ezeket az egyszerű geometriai formákat kompozícióvá alakították a festményen. Az így elkészített kép szimbólumokból összeállított mozaik volt.
Kollázsok a festményeken
A hétköznapi anyagok megjelenése a festményeken a kollázs technika kezdetének tekinthető. Pablo Picasso és Georges Braque voltak az első kollázsok megalkotói. Picasso kompozícióiba tapétákat, posztereket, újságkivágásokat, címkéket, huzalokat is beépített. Ezzel a mester megsemmisítette a hagyományos festmény minden sztereotípiáját. A kollázs technikát a huszadik század elején széles körben használták avantgárd művek elkészítésére, népszerű művészeti formává vált, a technikát a dadaisták és a szürrealisták is gyakran használták.
Sokan szokták mondogatni, hogy nem tudnak rajzolni, milyen jó azoknak, akiket megáldott az élet egyfajta tehetséggel, a rajztudással. Pedig a kollázs egy olyan képalkotó technika, amihez nem kell rajztudás, csak egy kis játékos képzelőerő és kreativitás, ami szerintem minden emberben ott rejtőzik, csak elő kell hívni. Ha kipróbálnád ezt a technikát, gyere el a Tintahal Műhelybe egy workshopra, ahol szabadon szárnyalhat a fantáziád.
