fbpx
+36 30 405 0167 info@tintahalmuhely.hu
A linómetszet varázsa

A linómetszet varázsa

Lássuk, honnan ered a linómetszet? A linóleummetszet vagy linómetszet a fametszethez hasonlóan magasnyomású sokszorosító eljárás. A művészek fadúc helyett 1895 körül próbálkoztak először egy puhább, homogénebb szerkeszetű anyaggal, a linóleummal. A linóleumra felvitt rajzot vésőkkel faragják ki, majd papírra nyomtatják a megmunkált, befestékezett lemezt. Figyelem, a kivésett részek nem hagynak nyomot a papíron!

A linóleumlapot parafa és lenolaj felhasználásával állítják elő. Ez az anyag a fánál jóval könnyebben és gyorsabban munkálható meg. A rézkarc és a rézmetszet aprólékos megjelenésével szemben ez az eljárás inkább foltszerű hatások megjelenítésére, síkhatású képek elkészítésére alkalmas.

Hogyan készül a linómetszet?

A megtervezett rajzot pauszpapír segítségével másoljuk az előkészített linóleum felületére. A tervezés során figyelembe kell vennünk, hogy a linóleum felületére a megtervezett rajzunk tükörképe kerüljön, ami majd a nyomtatás után újra az eredeti képet fogja mutatni.

linómetszet

A véséshez „U” és „V” alakú vésőket alkalmazunk a minta típusától függően. A „V” alakú vésőt többnyire vonalak vésésére, az „U” alakú vésőket pedig foltok, nagyobb területek metszéséhez használjuk.

Az elkészült, kivésett linóleum lemez felületére gumihenger segítségével visszük fel a festéket. A festék kikeverése egy sík üvegfelületen történik a hengerrel, majd egy kiválasztott papírt ráborítunk a befestékezett linómetszetünkre és nyomtathatjuk is a képeket.

A műhelyünkben egy kis könyvpréssel készítjük a kisebb nyomatokat, a nagyobbakat pedig egy kézi nyomtató korong segítségével dörzsüljük rá a papírra.

A linómetszet azért is nagyon izgalmas eljárás, mert egyrészt sok képet nyomtathatunk egy lemezről, másrészt variálhatjuk a papírlapok és a festékek színeit, így más-más hatást érünk el a különböző színek használatával. Érdekes, egyedi képeket készíthetünk, ha előre megfestett vagy nyomtatott papírlapokra nyomtatunk, illetve utólag kiegészítő mintákat is festünk a nyomtatott képekre. Többszínű nyomatokat nem csak utólagos festéssel és színes papírokkal érhetjük el. Ha egy rajzon belül a színeket külön-külön véssük ki különböző lemezeken, egymás után nyomtatva színes képek keletkeznek.

Fantáziánknak nem szabhat határt semmi, ha ráéreztünk a linómetszés világára, kísérletezhetünk kedvünkre, belefeledkezve az alkotásba. Ha kipróbálnád a linómetszést, gyere el a Tintahal Műhelybe egy workshopra!

A Fotógramról

A Fotógramról

Jó sok évvel ezelőtt egy ismerősömmel rendszeresen készítettünk fotogramokat a kis konyhájában éjszakába nyúlóan. Másnap fáradtan mentem dolgozni, de még akkor sem tudtam kikapcsolni a gondolatimat, munka közben is azon gondolkoztam, hogy lehetne újabb és újabb érdekes fotogram képeket készíteni. A fotogramról pontos leírást nem lehet adni, hogy mit, hogyan kell csinálni, mert az igazán izgalmas képek a kísérletezésekkel születnek meg. Sokszor teljesen más az eredmény, mint amit elképzelünk.

A fotogram története

A fotogram mintegy száz évvel ezelőtt, az 1920-as évek avantgárd művészetében jelent meg nyitott műfajként, amely összeköti a festészetet és a fényképezést, de az avantgárd filmben is megjelenik.

Maga a fotogram elnevezés Moholy-Nagy Lászlótól ered, aki berlini évei alatt kezdte kísérleteit a közvetlen fény formálás, fény modulálás jegyében. Első felesége Lucia Moholy profi fotós révén vezette be a laborálás rejtelmeibe. Az első Moholy-Nagy fotogramok kettejük közös munkái. 1922 végén született fénylenyomatok, a festészetében kialakított stílusát követték. Eleinte kétdimenziós tárgyakat, papír- és üveglapokat, fogaskerekeket, majd később különböző transzparens anyagok felhasználásával készített összetett konstrukciókat – fénymodulátorokat – helyezett a fotópapírra.

Moholy-Nagy László: fotogram

Az eljárásról

A fotogram történeti áttekintése után térjünk a technikai részletekre. Fényképezőgép és negatív használata nélkül készítünk tárgyakról fénylenyomatokat. Sötétkamrában, vörös lámpa fényénél különböző tárgyak felhasználásával kompozíciót hozunk létre egy fényérzékeny papíron, majd megvilágítjuk a tárgyakkal megpakolt fényérzékeny papírunkat. Mindez után a hagyományos papír hívó eljárás szerint előhívjuk, fixáljuk, mossuk majd megszárítjuk a képet.

Az eljárás fordított gondolkozást igényel, hiszen a tárgyakkal letakart felületek a papíron fehérek lesznek, míg a fénnyel reakcióba került fényérzékeny felület pedig fekete lesz.

Ha az ember elkezd játszani a fénnyel, nincs megállás. Lépten nyomon keresni fogja a különlegesebbnél különlegesebb tárgyakat, amiket felhasználhat az absztrakt kompozíciójában. Papírból hajtogathat geometrikus formákat, rajzolhat illetve festhet átlátszó és áttetsző fóliákra, amelyekből rétegeket képezhet a fotogramon. Az exponálás közben bemozdíthat egy-egy elemet, amely szintén érdekes nyomot hagyhat a fényérzékeny papíron.

Ezzel a különleges „fényjátékkal” betekintést kaphatsz az analóg fotó, azon belül is a sötétkamra izgalmas világába. Ha érdekel, gyere el a Tintahal Műhelybe egy workshopra.